Csak három kis klip :)

Sziasztok! Új hónap, új dereses képek. Megpróbálom ezekkel a képekkel is egy picit felfűteni a hangulatot, hátha elfeledtetik a hideget :) Bár némelyik képen a hölgyek elég lengén vannak öltözve, de azt hiszem a szituációk könnyen felforrósíthatják a hangulatot :) Ebben a témában is érvényes amit az előző bejegyzésemnél tettem, hogy szívesen várom az ötleteket, milyen jellegű képeket, esetleg írásokat, vagy filmeket tegyek fel a blogomra, hogy minél több fenekelés, vagy lábacska kedvelő látogasson el hozzám, vagy váljon új olvasóvá :)

Sziasztok! Íme néhány kis kép novemberre a bastinado/falaka témában. Szorgalmasan lesem a témába vágó oldalakat, de sajnos egyre kevesebb képet találok, amely nekem tetszik. Épp ezért kérem minden kedves olvasómat, hogy ha van kedve, írja meg milyen tipusú képeket látna szívesen az oldalon. Szerkesszük együtt a blogomat :)

Sziasztok! Itt a november és a hideg időt, illetve a lábacskátlan időket feledtetve felrakok néhány lábacskás képet, hátha sikerül visszaidézni a gyönyörű napsütéses időt, amikor a hölgyek szabadon megmutatják lábacskáikat, mindannyiunk legnagyobb örömére :)

Egy kis töténet

Sziasztok!
A szokásos havi képek előtt felrakok egy kis történetet, amit Vince blogján találtam és Tanárúr írta. Az ötlet bennem is felmerült, de sajnos csak az elképzelés szintjéig jutott a dolog. Ezért most közreadom Tanárúr dereses történetét:

Ludas Mari

Első rész

Élt valaha a szomszédos vármegyében, egy kisfaluban egy öregasszony és a lánya. De az annyira lusta volt, hogy nyáron a legyeket csapkodta napestig, télen pedig a' tüzelő mellett a piszka fa végén ácsorgott el egész napokat. Az anyja eléggé zsémbelt rá, de annyit ért az neki, mint a falra hányt borsó. Nem használt annak jószerével semmi, pedig kapott eleget, sokszor táncolt a fenekén a fakanál és a nadrágszíj. Az egyetlen munka, amire hajlandó volt, a libapásztorkodás. Hiszen reggel kihajtotta őket, este hazaterelte, de egésznap elheverészett egy fatövében. Történt egyszer, hogy a faluban kidobolta a kisbíró, a szomszédos Döbrögben nagyvásárt tartanak, lesz ott minden, portéka, látnivaló. Na gondolta a leány, ezt már nem hagyhatja ki és ha elad pár kövér libát akkor még vehet is magának valamit. Persze az anyjának nem igazán tetszett az ötlet, de mit volt mit tenni, ha a lánya egyszer valamit a fejébe vesz, akkor úgyis megteszi.
Na így történt hogy amint a vásárban tátotta a száját, egyszercsak arra hajtott a vármegye rettegett úrnője, a parádés kocsiján. Meg is akadt a lányon a szeme, hiszen időközben elég csinos kis menyecske lett belőle. Főleg a feneke keltette fel az érdeklődését, mert mint messze földön köztudott volt igencsak kedvelte mindenféle okkal, vagy oknélkül a deresre húzatni cselédlányait. Kérdezte tőle:
- Mennyiért adode ludakat?
- Három Máriás, úgymond, párja!
- Kérdi az Úrnő: ide adod nekem fele áron?
– Hát ő bizony még az apja Lelkének sem adja alább párját egy kurta forintnál.
Elmosolyodott erre a nagyasszony, hogy bejött a terve. Utasította a hajdúkat, hogy a leányt vigyék a megyeháza tömlöcébe, a ludakat meg kobozzák el. Gyorsan utánuk is hajtatott, mert már igen csak szerette volna mihamarabb megtáncoltatni a mogyoró pálcát a szegény leányzó fenekén. Hazaérvén így nekilátott azonnal törvényt ülni felette. A lány megszeppenve ált a bírói asztal előtt és lehajtott fejjel halgattata az elhangzott vádakat. Az ítéletet hamar meghozták: 25-öt fog kapni az előjáró megsértése miatt, és másik 25-öt a pimasz viselkedésért.
-Hozzátok a derest!
Szegény igazán fel se fogta, hogy őt most itt nagyon el fogják náspángolni, akkor tudatosult benne igazán, amikor lecibálták róla a szoknyát és meztelen fenékkel állva várta a sorsát.
De amikor meglátta a derest, nagyon megrémült. Úgy kellett oda vonszolni és ráhasaltatni a súlyos tölgyfa alkalmatosságra. A hajdú komótosan odalépett hozzá a mogyorópálcával.
Suhintott egyet a levegőbe, hogy felmérje a rugalmasságát. De a következő vesszőcsapás már a meztelen fenekén csattant. Az első pár ütésnél még halkan nyögdécselt, de a 10. után már hangosan zokogott. Meg is elégelte az úrnő és kiadta, hogy a második 25-öt vastagabb pálcával kapja. Na itt aztán be is vált a terve, mert szegény lány mindjárt már az elején elkezdett ordítani. Vadul dobálta a fenekét, próbált kitérni az ütések elől de hasztalan, mert a vastag szíjak erősen tartották, így a mogyorófa vessző mindig pontosan lecsapott a védtelen fenekére. A fenyítés után nem oldoztál el egyből, hogy az úrnő kedvére nézegesse a csípős nyomokat és esetleg néhány suhintást személyesen is, ráverjen.
Ez idő alatt a fogalmazódott meg a lányban a bosszú gondolata, miszerint ezt 3-szor fogja visszaadni neki, de bölcsen hallgatott.
Tanárúr