Hepsi áprilisi képei

Sziasztok! Áprilisban is meglepett Hepsi barátom néhány képpel. Ezeket is megosztom Veletek. Most annyi a változás, hogy nem csupán fenekelős képeket küldött, hanem, mint írta is nekem új szenvedélye, maga a formás popsi gyűjtése képeken, ezekből is nyújtok egy kis ízelítőt :) Jó szórakozást hozzájuk és köszönöm Hepsi!

Hepsi áprilisi története

Sziasztok!

Ismét megosztom Veletek Hepsi barátom egy történetét. Remélem ez is ugyanúgy fog mindenkinek tetszeni. Nagyon szépen köszönöm Hepsinek, az újabb történetet és bízom benne, hogy még sok történettel lep majd meg minket :)


Ahogy kezdődött…

Bevezetés a fenekelés világába

A fenekelés világába, engem anyám gyermekkori barátnőjének, lányának, Zsuzsinak a páholásai vezettek be.

Negyedikes voltam az általánosban, amikor közel költöztünk egymáshoz. Anyuék gyakran jártak össze, sok mindent együtt csináltak, én meg persze Zsuzsival igyekeztem minél többet együtt lenni. Nem volt egy angyali szépség, vörös hajú, szeplős kislány volt, de a popsija már akkor is szépen gömbölyödött. Ezt, már, mint a gömbölyödést, bizony az is segítette, hogy bizony sokat csattan Zsuzsi popsiján a nádpálca. Anyja nagyon szerette náspángolni a leányát, gyakran mondta is, hogy a lányt, bizony gyakran kell fenekelni, egyrészt, hogy tisztességes nő legyen belőle, másrészt, hogy szép formás feneke legyen, mert az a nőnek az ékessége. Emlékeim szerint, neki is formás feneke volt…

Most sok év távlatából is emlékezetesek ezek a fenekelések. Először térden kapott kézzel ruhára, majd bugyira, ami után térdelni kellett Zsuzsinak, addig, amíg lepakolásra nem került a konyha asztal, vagy elő nem lett véve, egy pad, amely a deres szerepét szolgálta akkor. Ezután elő lett véve a nádpálca és annak suhogtatása alatt kellett Zsuzsinak rádőlni a konyha asztalra vagy ráhasalni a padra. Zsuzsika riszáló léptekkel lépkedett a fenyítőhelyre és kecses mozdulattal hasalt rá a padra, vagy dőlt előre az asztalra. Majd bájos mozdulattal hátranyúlt, hogy felhajtsa a szoknyáját, vagy ruhácskáját. Emlékeim szerint minden fenekelést bugyira kapott, nekem a fejénél kellett állnom és fognom. Az arcát fogtam a kezembe és halkan igyekeztem bátorítani, úgy hogy a „szívem a torkomban dobogott”. Láthatón félt a páholástól, de igyekezett elmosolyogni és egy-egy puszit is kaptam a kezemre. Volt időnk egymásra, mert az anyja nagy alapossággal tapogatta, a már előkészített popót, szinte minden négyzetcentiméterét átvizsgálta és közben mondta, hogy milyen szépen formálódik, és a mostani páholás azt is szolgálja, hogy még szebb, és még gömbölyűbb legyen. Közben én incselkedtem vele, megnyomkodtam pisze orrát, és végig húztam az ujjam ajkain ahol látszottak a régebbi fenyítés okozta fájdalomtól történő harapások. Ugyanis Zsuzsinak, a fenekelés elejét állnia kellett szó nélkül, így előfordult, hogy bele-bele harapott a szájába, hogy ne tudjon sikítani. A pálca „muzsikálni kezdett”, anyja nagy erővel és gyorsan mérte lányára a csapásokat, amelyektől arca elvörösödött, szempillái repdestek, fogait összeszorítva állta a csípős fájdalmat. Több mint tízet kapott így első körben, tíz felett már csak az ajkaiba harapva tudta állni a kínokat. Egyik kezemmel tartottam arcocskáját, másikkal az oda rakott zsebkendővel törölgettem a szivárgó vércsíkokat. Anyja letette a pálcát, kifújta magát. Szóltam neki, hogy vérzik a lánya, azt válaszolta, mert butácska, mondtam neki már sokszor, hogy, nem szabad beleharapni a szájába. Majd ő is letörölte és megkérdezte a már pityergő lánytól, hogy csíp-e jól a pálca? A lány bólintott. Majd folytatódott a pálcázás. Most lassabban ütött és közben beszélt hozzá. Az ütések ereje nem változott, a fehér bugyin keresztül is látszott a pirosló popsi, sötét hurkákkal keresztbe. A lány egyre hangosabban aúzót. Majd ismét jött egy gyors sorozat, ami maga volt a gyönyör! Először egy pár éles sikoly, majd egyre hangosabb visítás kísérte a záporozó ütéseket. Alig tudtam tartani a fájdalmában őrjöngő lány fejét. Mikor abbahagyta az anyja a fenyítést, a lányból hangos zokogás tört elő. Próbáltam vigasztalni, de patakokban folyt a könnye. Feltápászkodott, könnyeit nyelve megköszönte a fenyítést. Anyja átölelte és a kivert popsiját simogatta.

Zsuzsi nem tartozott a jó tanulók közzé, sőt, így egyre több tantárgyból szorult segítségemre, aminek boldogan tettem eleget, mert tetszett a kis buta, de helyes lány, meg hát ezek a közös tanulások sokszor végeztek páholással. Akkoriban, különösen a lányoknak kötelező volt az iskolaköpeny, és ha otthon tanultunk, akkor Zsuzsinak azt kellett felvennie, úgy hogy alá nem vehetett fel se nadrágot, se szoknyát. Így ha anyja úgy döntött, akkor a tanulás végén köpenyben kapott egy jó adag náspángolást. Legtöbbször a padra kellett ilyenkor hasalnia és köpenyes popsira kapott, de előfordult, hogy be kellett feszítenie és a kimeresztett popó lett kiverve. Nagyon élveztem ezeket a fenekeléseket, nálam csak az anyja imádta jobban, ahogy visítozik a lánya fájdalmában. Később tudtam meg, hogy bizonyos fokig ő is élvezte és a nagy látványos visítások és őrjöngések, csak az anyjának szóltak, aki gyönyörűségét lelte benne. Nyáron aztán lekerült a köpeny, így ismét felhajtott rövid szoknyában vagy ruhácskában, csattantak a bugyis popsin a pálcák. Nagy örömömre egyre nagyobb szerepet kapott a pad, amelyen, miután felhajtotta a lány a szoknyáját bele kellett kapaszkodnia az első lábaiba és az ö lábát meg mi leszíjaztuk, hogy ne tudjon kapálózni.

De az is emlékezetes maradt számomra, amikor nem az ő, hanem az én anyámtól kapott Zsuzsi, egy jó alapos fenekelést.
Azon a nyáron lett divat a forró nadrág, amit persze Zsuzsi is vett, és hozzám jött benne megmutatni magát. De pechére anyám is otthon volt, aki fakanállal verte ki a feszes popsiját a konyhaasztalon, mondván, hogy nem illik egy kamasz fiút ingerelni. Persze nem tudta, hogy pont ezzel ingerelt fel, mert persze elélveztem az alatt, amikor ő jó magaviseletre oktatta, a szép gömbölyű fenekű leányzót.
Középiskoláskorunkban aztán messze kerültünk egymástól, mert ő kollégiumba került. Hétvégén azért néha tanúja voltam egy-egy padon történő pálcázásnak. Amit már nadrágban vagy szoknyában kapott Zsuzsi, „el is mentem valahányszor” amikor ezeket végignéztem, mert csinos lány lett belőle, izgató fenékkel, amelynek kiverésére, mindig csodálatos mozdulatokkal helyezte fel a testét a házi deresre.

Első szexuális élményünket is egymástól kaptuk Az erdőbe mentünk ki, csókolódzás után először kézzel fenekeltem el, majd az aktus után levezetésként pálcával vertem ki pirosra, a csodás popóját.

Hepsi

márciusi deres

Itt a március és itt vannak az újabb deres képek :) Szerencsére ha már az időjárás nem engedi, de legalább ezeken a képeken mezítláb vannak a hölgyek. Legalább ennyi legyen. A márciusi bejegyzések között külön ajánlom mindenkinek Hepsi barátom új kis történetét amelyet már olvashattok itt a blogomon. Daneel is ígért új képeket, már nagyon várom, hogy küldje és megoszthassam veletek. Külön várom a jó időt, ugyanis valahol olvastam hogy a Gyulai vár kiállításai között van börtönmúzeum, ahol a kiállítás térképén érdekes és izgalmas jelölés áll. A kiállított tárgy vagy kép helye és a címe: Nő deresen. Na erre nagyon kiváncsi vagyok, úgyhogy valamikor összeszedem magam és leautózom Gyulára, mi is sül ki ebből :) Ha valaki esetleg közelebbít tud mondani erről, kérem tájékoztasson, hogy tényleg érdemes-e lemennem? Addig is jó szórakozást a márciusi deresekhez :)

Nem fekve március

A múlt havi blogbejegyzésemnél indítottam egy új rovatot, ahol kikötözve, de nem deresen, vagy fekve történik a hölgyek testi fenyítése. Mivel elég sok ilyen jellegű kép található erre-arra, úgy gondoltam, hogy ebből is hagyomány lesz :) Nekem így is tetszenek az elfenekelt hölgyek és bízom benne, hogy nektek is örömet okoznak az ilyen jellegű képek :) Jó szórakozást!

Márciusi falaka

Sziasztok! Íme a másrciusi falaka és bastinado képek. Jó szórakozást hozzájuk!

Márciusi lábacskák tavaszvárónak :)

Sziasztok! Állítólag itt a tavasz...Nos én ezt még sajna nem tapasztalom, de már egyre közelebb vannak a meleg napok, amikor végre a lányok, asszonyok- elegük lévén a hidegből- megszabadulnak végre a csizmáktól és téli cipőktől. lassan végre eljön a flip-flopok és szandálok ideje, amikor is végre előkerülnek a csinos női lábacskák, mindannyiunk legnagyobb örömére. A munkahelyemen az egyik csinos kolléganő már kezdte jelezni a tavaszt, ugyanis valamelyik nap olyan nyitott " kipikopi" cipőben jött dolgozni :) Sajnos még harisnyát viselt, de azért így is vlt szerencsém megcsodálni a lábacskáit. Reméljük az elkövetkező meleg lecsalja a hölgyekről a harisnyákat és zoknikat. Addig is néhány kis kép előzetesnek :)

Hepsi új története

Sziasztok!

Ismét megosztom veletek Hepsi barátom egyik kis történetét. Nekem nagyon tetszik, remélem nektek is élmény lesz olvasni. Hepsi képeket is adott hozzá, de sajnos azokat nem tudtam felrakni, ezért mindenkinek a fantáziájára bízom a történéseket:) Hepsi megint kitettél magadért és ez egy nagyon klassz kis történet! Köszönöm!!!


Pálcázások


Marika néni, egykori atyai barátom özvegye, gyermeke nem lévén egy szegény sorsú lányt vett magához, hogy segítsen neki a háztartás ellátásában.

Zsuzsikának hívták a lányt, aki helyes kislány volt, és ami számomra fontos volt, formás popsival rendelkezett. Sokszor voltam Marika néninél, segíteni a ház körüli munkákban, ilyenkor mindig nagy élvezettel néztem a lány szép feszes popsiját, amit csábosan riszált.
Marika néni tudta rólam, hogy akár csak ö, én is nagy kedvelője vagyok a nők fenekének a kiverésének. Még élt a férje bizony az ő fenekén is „táncoltak” az előszoba falán lévő pálcák valamelyike.
Mikor atyai barátom eltávozott, nekem is megengedte, hogy elfenekeljem. Asztalra rádőlve, majd az ágyra hasalva kapott 25-öt, úgy hogy a hasa alá párnákat tettem, hogy jobban megfeszüljön. Visított mikor ütöttem, de összességben nagyon élvezte, mint mondta a pálca az fáj, helyesebben csíp, de az utáni érzés nagyon kellemes, annak ellenére, hogy a leülést pár napig nélkülöznie kellett. Ruhában, szűk szoknyában kérte ezeket a náspángolásokat, ami után kérte, hogy egy darabig simogassam a kivert hátsóját. Ilyenkor sokat beszélgetünk a fenekelés jótékony hatásairól. Megkértem, hogy engedje meg, hogy elpáholhassam Zsuzsikát, mert tudtam, hogy ő is ki szokta verni a lány formás fenekét. Egyszer fül- és szemtanúja voltam, amikor pálcázta a lányt. Füvet nyírtam, amikor hallottam, hogy sikoltozik a lány, ugyanis az asztalra dőlve pálcázta őt Marika néni. Majd a lány az ágyon is kapott egy újabb adagot, amitől már keservesen visított lány. Mindezt, a konyhaablakon illetve a szobaablakon benézve figyeltem, amitől el is élveztem. Mikor bementem ebédelni, a lány bent feküdt a szobában ahol kikapott és szipogott.” Kikapott, mert rossz kislány volt, várom, hogy kisírja magát, aztán borogatom majd a popsiját, hogy fel tudjon kelni és segíteni, de muszáj volt elpáholni. Nekünk nőknek kell néha egy alapos fenekelés, sírunk utána, mert fáj, de végső soron jól is esik” Adta a magyarázatott a történtekre Marika néni.
Estefelé, amikor már a permetezéshez készülődtem, már Zsuzsika hozta ki a kávét. Láthatóan óvatosan, kissé sántikálva lépkedett. „Fáj még a popsid?” „Fáj”-mondta lecsukott szemmel a lány. „Gyere, kicsit megsimogatom, az jót tesz neki”. Gyengéden megsimogattam feszes, szépen gömbölyödő popsit, amit a lány becsukott szemmel élvezett. „Tényleg jól esett”. Mosolyodott el és kacéran kihúzta magát. „Laci bácsi már kiverte a Marika néni hátsóját, mert nem csak adni szereti, hanem kapni is szereti a pálcát?” „Persze elfenekeltem már egy párszor, de téged is szívesen elpáholnálak, mert csodás popód van” „Ezt vele tessék megbeszélni”, majd kézbe vette az üres csészét és riszálva bement a házba. Élvezettel néztem, ahogy riszálta a kivert, még fájó fenekét.

Mikor két hét múlva újra mennem kellett permetezni, a fürdés és az ebéd után Marika néni kért a farára kétszer 25-öt. Bement a szobába átöltözni, fekete blúzt és fekete feszes szoknyát vett. Elmúlt már 70 éves, de még csinos volt és a feneke izgatóan feszült. Lepakolta a konyhaasztalt én közben levettem egy pálcát, szemügyre vette. „Engem a szenior pálcával pálcázzon, meg az van legfelül. Jövő héten, amikor elfenekeli, a Zsuzsit a juniort használja” A szívem gyorsabban kezdett verni, már a gondolattól is, hogy jövő héten kiverhetem a csodásan feszülő popóját a lánynak. De nem sok időm maradt az ábrándozásra, mert Marika néni az asztal végéhez állt és előre dőlve belekapaszkodott az asztal túlsó kettő sarkába, a fara meg izgatóan megfeszült. „Kérek 25 pálcát, de ne kíméljen, kérem!”
Oldalt álltam megsimogattam feszülő fart, majd rámértem az első ütést, majd szépen lassan a többit is. Nem vertem gyorsan, közben meg-megtapogattam a melegedő feneket, és jó alaposakat húztam rá. Marika néni nem visított, előre meredve szó nélkül állta a pálcázást. Mikor végeztem, hosszan simogattam a kivert farát. Felegyenesedett, elmosolyodott. „Köszönöm, fájt, de jól esett!”
Bementünk a szobába, párnákat tettem az ágyra, Marika néni meg ráhasalt. Egy párnát az arcához is tettem. Hosszan tapogattam a már fájó feneket, ami láthatóan jól esett Marika néninek. „Kérem a második 25-öt, de most se kíméljen!” Szólt hátra, ezért kézbevettem a pálcát, amely ismét „muzsikálni kezdett”. Nagyobbakat ütöttem, mint a konyhában, mert jobban kézhez állt ez a póz. Élesen szúrt levegőbe éles sikolya, amely nem sokára visításba ment át. Mikor befejeztem a pálcázást, nehezen tudott felkelni az ágyról. Két kézzel tapogatta a sajgó fenekét. „Ez most nagyon fájt!”Ma biztos, hogy feküdnöm kell, de lehet, hogy még holnap is. De azért jó volt, csak most valahogy jobban csípett. Kérem, simogassa, egy kicsit, a férfikéz, az nagyon jól esik mindig”:
Lepakoltam a párnákat, közben kiment Marika néni a fürdőszobában. Mikor visszasántikált ráfeküdt az ágyra, én meg gyengéden simogatni kezdtem a sajgó fenekét.

Zsuzsi páholására, egy vasárnap délután került sor. Meghívtak ebédre, utána Marika néni leszedte az asztalt, Zsuzsika elment pisilni és feltett egy tisztássági betétet. A várható nedvesedés miatt, amit a pálcaütések váltanak ki a lányokból.


/A kép csak illusztráció/

Közben én kiválasztottam a pálcát, amelynek megnéztem a hajlékonyságát és megsuhogtattam. Marika néni mosolyogva nézte. „Jól suhog és jó csíp is. „ Jegyezte meg. „Marika néninek fáj még a feneke?” „Már nem, de több napig éreztem, ülni két napig nem tudtam utána” Közben bejött a lány, rám mosolygott, majd kacéran csípőre téve a kezét, fenekét kimeresztve Marika nénire nézett. „Zsuzsikám kapsz 2-szer 25 pálcaütést, Laci bácsitól, először az asztalon aztán az ágyon. Viseld el méltóssággal!”
A lány rádőlt az asztalra, megsimogattam a feszülő popsit, majd rámértem az első ütést. Öt se ütöttem gyorsan, hagytam, hogy a lány kiélvezze a pálcaütés zamatát. Zsuzsi 10 ütésig állta, úgy ahogy keményen a náspángolást, visszafojtott aúkkal. Utána felsikoltott, mozdulatlan maradt a teste, csak a fejét emelte fel és borult le időnként az asztalra. Marika néni hangosan számolta az ütéseket. Mikor befejeztem, a lány ráborulva az asztalra sírni kezdett. Marika néni az arcát megtörülte, majd felemelte a szipogó leányzót. Megvigasztalta, én is megöleltem gyengéden és megsimogattam a fájó popsiját. Bementünk a szobába, az ágyon már elő voltak készítve a párnák. Zsuzsi már abbahagyta a sírást, ráhasalt az ágyra, arcát egy párnába temette. Fara izgatóan megfeszült, megsimogattam az izgatóan meredő csodás testrészt, majd a lány haját. „Jól van Zsuzsikám, tudom, hogy fáj és még fájni is fog, de kibírod”. Majd kézbe vettem a pálcát és folytattam a fenekelést. A lány élesen sikoltozni kezdett. „Juj, nagyon fáj! Laci bácsi ne tessék bántani! Nagyon fáj!” Most is lassan páholtam, hogy a lány kiélvezhesse az ütések keltett érzéseket. Marika néni az egyik kis szünetet kihasználva, a fejéhez hajolva, megsimogatta csapzott arcát. „Jól van, Zsuzsikám, azért kapod, hogy fájjon”. „ Tudom, nyelte le a könnyeit a lány, de nagyon fáj” Folytattam a pálcázást, jó alaposakat húztam csodás hátsóra. A lány folytatta a könyörgést.”Juj, ne tessék bántani! Nagyon fáj!”
Megkapta az utolsót, kifújtam magam és letettem a pálcát. A lány felemelte fejét, könnyedén felállt, arca sugárzóan szép volt a fájdalomtól. Két kezével a kivert fenekét tapogatta. Elmosolyodott. „Köszönöm a pálcát!”
Gyengéden megöleltem, puszit váltottunk, kemény mellei és meleg popsija ismét megmozgatta a férfiasságomat Ezért gyorsan kimentem a fürdőszobába, hogy elélvezzek. Közben Marika néni vigasztalta a szipogó lányt, aki már az ágyon feküdt

Hepsi

Hepsi barátom új képei

Sziasztok! A márciusi blogbejegyzéseimet Hepsi barátom képeivel indítom. Ezúton is nagyon szépen köszönöm neki a sok segítséget!