Sziasztok!
Hepsi barátom ismét küldött egy történetet, amely megtörtént eseményeken alapul. Nagyon szépen köszönöm Hepsinek az újabb történetet, olvassátok évezettel :)
Mónika folytatása, Ilona asszony a deresen
Régi tartozásomat törlesztem, ezzel az írással, melynek az előző része még 2012-ben jelent meg.
Mónikát, kolléganőmet, deresre húztam és elfenekeltem, mert jó hideg ídőben mini ruhában jött dolgozni.
Amikor eljött, hogy átvegye a kiszabott büntetést, megkérdezte, hogy az anyját is, elfenekelném deresre húzva. Persze, hogy igent, mondtam, így elmentem, hogy megbeszéljük, az Ilona asszonnyal a részleteket.
Csinosan felöltözve várt, virág mintás ruhája szépen feszült, formásan telt hátsóján.
Láthatóan zavarban volt. Mónika engedett be a házba, majd a kávézás után diszkréten magunkra hagyott. Az asszony láthatóan ideges volt, talán szégyelte is magát, hogy egy idegen férfinek kell felajánlkoznia, hogy verje ki a fenekét.
Oldani probáltam az asszony zavarát, és a szekrény tetején lévő, de láthatő nádpálcára mutattam.
-Ezzel szokott, kikapni Mónika?
Az asszony szeme láthatóan felcsillant.
-Igen, régi családi pálca, még engem is ezzel páholt el anyám. Most a Móni popsiján szokott csattani, ha lesz lánya, remélem ö is ezzel fog kapni. Tudja, Laci, pálca nélkül nem lehet lányt nevelni. Néha olyan hisztit csapnak, hogy nem lehet rájuk szólni, ilyenkor, elő kell venni, és jól elverni vele a popsijukat. Emlékszem velem se vitatkozott anyám, ha rám jött a feleselgetnék, vagy a rapli. Leürítette a konyhaasztalt, én meg vehettem le a bugyimat és mehetem pisilni, hogy nehogy az ütések közben pisiljek be, a fájdalomtól. Utána lábujjhegyen állva, az asztal végéhez kellett állni, majd felhajtani a szoknyát, mert akkor még nem jártunk nadrágban. Majd rádölni az asztalra, úgy, hogy belekapaszkodjunk a tulsó végébe. Ö megsimogatta a feszülő faromat, majd elkezded beszélni és közben szépen lassan, de jó erőseket ráhúzott.
Volt benne kéjjes érzés, mert amikor nagylány lettem, mindig benedvesedtem alaposan, de csípet is nagyon. A kéj, a tizedik ütés után elmúlt, csak a csípő érzés erősödött. Szótlanul kellett türni, nehogy a szomszédok meghallják, sokszor a karomba és a szájamba haraptam, hogy nehogy visítsak, mert azért ráadás ütés járt.
-Mennyit kapott Ilonka?
-Kislányként öttel kezdte, aztán felment ötvenig. De ez csak az alap volt, mert mindig talált, a ráadásra okot. Hol azért mert nagyon kapálóztam a lábammal, hol azért mert felsikítottam. Szokása volt úgyanis egy helyre többet ütni, ez nagyon fájt, ekkor fel-fel visítottam. Én amikor a Mónit fenekelem, igyekszem elosztani a pálcát, akár meztelenre, akár ruhára, vagy bugyira kap. Nincs nagy feneke a lánynak, de a huszonötöt jól el lehet osztani rajta.
-Itthon is huszonötöt kap? Tőlem is annyit szokott. Én ruhában szeretek fenekelni, ha olyan a ruha van a lányon. Csak akkor kap bugyira, vagy meztelenre, ha nem jó a ruha, fenekelésre, például a rakott szoknya, mert az felfogja az ütéseket, vagy ha sulyosbítást érdemel, akkor felhajtom neki.
-Mi idönkben, még nem voltak ennyire elterjedve a szűk, testhez simuló ruhák és szoknyák, és pláne nem hordtunk nadrágot. Ezért természetes volt a lányoknál, hogy fel kellett hajtani a szoknyát. Az iskolába is úgy volt, hogy a fiúk nadrágban kapták a nádpálcát, mi meg bugyiban.
-Ilonkáéknál még volt az iskokában náspágolás? Én, az utolsó csak fiú iskolába jártam, de csak pofozás volt, az is titkosan kezelve.
-Nálunk se volt hivatalos, de csinálták, a tanítás végén, aki rossz volt, vagy nem készült rendesen, annak le kellett mennie a tornatanárnőhöz. Fiúkkal kirakatott egy zsámolyt, és előbb a fiúknak kelett rádölni és ők kaptak a fenekükre. Majd mikor ők elmentek, akkor mi jöttünk sorba lányok, szonyát felhajtva. Sokszor mi voltunk a többen, mint a fiúk.
-Itthon meg jött a folytatás gondolom.
-Persze, mert nem lehetet letagadni, mert úgy fájt a fenekünk, hogy a leckét térdelve tudtuk csak megírni, nem ülve. Sajgot nagyon, de izgató is volt, többször meg kellett alulról mosakodni mert beindult a nedvesedésünk, még az elött is, mielött menstruálni kezdtünk volna. Mikor haza értünk egyből bugyi csere, mert csurom víz volt utána, délután még kétszer vagy háromszor. Ekkor kedveltem meg, mert csodálatos érzés volt, ahogy a lüktető fájdalom vegyült a csodálatos bizsergető érzéssel. Ez hiányzik ma is, az utáni érzés, az a csodálatos fájdalommal keveredett bizsergető, izgató érzés. Nem a fájdalmat kívánom, mert attól félek, majd meglátja, ha meg engedi, hogy, ha ütni fog, hogy mennyire fogok visítozni.
-Nyugodtan visítozhat majd Ilonka, nálam nincsen közvetlen szomszéd, egyébként én nagyon szeretem hallgatni a nők visítást, amikor fenekelem őket. Olyan nőies és izgató. Maguknál viszont elég közel van a szomszéd, amikor a Mónit tetszik pálcázni és visít a lány, az nem kellemetlen, főleg nyáron.
-Nem, mert a szomszédok olyan koruak, mint mi vagyunk, és a férfi rendszeresen veri az asszonyt szijjal, amitől van nagy jajgatás. Megmondom öszintém, kicsit irigylem is a nőt, mert jó alaposan elszokta náspágolni.
-Egy pillanat Ilonka, a náspágolás, kizárolag a nádpálcával történő fenekelést jelenti. Ha szijjal vernek el egy nőt, az fenekelés, vagy porolás, bár utobbira, a ruhában történő fenyítés illik.
-A fenekére kap a Matild, mert úgy hívják a szomszédasszonyt, még hozzá bugyira. Olyan csodálatosan piros lesz tőle a fara, hogy irigylem érte. Nekem is jó lett egy ilyen uram, aki jó vörösre veri a fenekem annak idején. Egy nőnek az a biztonságot jelenti, ha van egy erős férje, aki elfenekeli ha rászolgál, de meg is védi, ha úgy alakul.
-Miért a Feri bátyám, nem ilyen?
-Á dehogy, igazi arany ember, nem bánt senkit, nem veszekszik senkivel, ha volt valami balhé, vagy a Mónikát bántotta valaki, mindig nekem kellett közbe lépni. Ö csak ül a mühelyében és dolgozik, igaz aranykeze is van, mert mindent meg tud csinálni, ki is használják, még most is sokan. mert sok pénzt, most se mer elkérni senkitől, a munkákért. Emlékszem, az asszony avató fenekelés is elmardt, az esküvőnk éjszakáján.
-Az milyen?
-Az amikor, éjfél után, a feleség átöltözik, a férj a térdére fekteti és ruhában elfenekeli, majd egy asztalhoz mennek, az asszony felhajtja a szoknyáját, rádöl az asztalra, szépen kecsesen, és kéri az asszony avató fenekelést. Amit a férj, egy jó nagy fakanállal szokott megtenni. Általában 15-öt vernek az asszonyra, amit a násznép hangosan számol és élvezi. Illik közben visítozni, de fáj is, majd megköszöni hangosan, hogy engedelmes asszonyod leszek. Majd jön a simogatás és a csók, és folytatódik a tánc.
Na ez nekem elmaradt, ezért sokáig emlegette a rokonság és az anyám, hogy egy pipogya férfihez mentem hozzá, aki még el se tudja fenekelni az asszonyát. Hiányzott is, egy nőnek nagyon kell, hogy időnként egy férfi a térdére fektesse, és megsimogassa és kiverje a fenekét.
Erről beszélgetünk is a Matilddal, a szomszédasszonyommal, ö felajánlotta, hogy engem is elfenekel a férje, amikor nagyon kívánom. De nem vállaltam be, mert először is, ott náluk a térdére kellett volna hasalnom a férjének, ami egy szoros bizalmi kapcsolatot feltételez. De a maga térdére szívesen ráfekszem, mert Mónitól tudom, hogy nem él vissza a helyzettel, és ö is nagyon élvezzi. Legalább öregkoromra tudjam meg,hogy, milyen érzés egy férfi térdén hasalni, miközben ö tart az erős kezével, simogatja és elveri a faromat. Ez a Móni szerint, a biztonság és a kiszogáltatottság gyönyörű érzése, amit minden nő szeret. Remélen olyan fiút talál magának, aki nem csak az életben lesz rendes, hanem kielégití öt minden téren. Mert nagyon kedveli ö is a pálcát, visítozik tőle, de láthatóan élvezzi. Főleg az utáni érzést, amikor sajog és bizsereg, az egy csodálatos érzés. Nagyon szeret magától kikapni, mert keményen, de nagyon érzékien fenekel, erre én is nagyon kíváncsi vagyok.
- Mert úgy igyekszek, hogy ne csak nekem legyen jó, hanem a partnernőimnek is. Mónika egyébként egy csodálatos teremtés, mint munkaerő, mint ember és mint nő is. Jó jár az a férfi, aki feleségül fogja venni, de még nem kell el, addig szeretném sokáig a gyönyörű hátsóját karbantartani.
Ebben a percben kijött Mónika a szobájából. Megállt kacéran, kezét a csípőjére téve, mosolyogva mondta.
-Mit hallok, az én fenekemről beszéltek? Inkább azt beszéljéttek meg, hogy mikor vigyem el anyut és mennyit kap a farára és hogyan.
-De harcias vagy kislány-öleltem magamhoz a mosolygó lányt, akin már látszott a öröme, a látványnak, amikor anyja a deresen vonaglik a fájdalomtól. Közbem megsimogattam a lány farmerban feszülő formás fenekét. Majd az asszonyra nézve mondtam.
-Ötvenet kap Ilonka, egy vastag mogyorópálcával-közben megpaskoltam gyengéden a lány izgatóan feszülő fenekét-nem azzal amivel te szoktál kapni, henem egy vastagabbal.
-Az is jó csíp, amivel én kapok, a vastagabb, biztosan jobban, és úgye deresre húzva? Mert az nagyon izgató, főleg a hurkapárna ami az ágyékod alatt lesz és ahogy majd le leszel szijjazva. Magam már akkor benedvesetem, amikor Laci lerögzített és megtapogatta a popsimat. Ne félj fájni fog, de csodálatos érzés lesz, utána.
Majd megsimogatta a láthatóan félni kezdő anyját, aki félt az 50 ütéstől. Ezért én is odaléptem, így együtt simogattuk és bátorítottuk az asszonyt. Ilonka már mosolygott- jó lesz biztos, kihasalom majd valahogy.
-Hát arra készüljön Ilonka, hogy ha megkapta az ötvenet akkor az nap, és másnap is biztosan, hogy hasalnia kell, de még lehet, hogy utána is . Ülni, több napig nem fog tudni, és pár mozdulat is fájni fog utána egy iddeig. De jól is fogja magát érezni, mert a fenekeléskor felszabadul egy jó adag endorfin, ami nagyon jó hatással van a szervezetre. Gondolom, emlékszik még legutobb a Mónira, amikor kapott 25-öt mogyorópálca ütést. És másnap meglátogattam a lányt, járni nem nagyon tudott, mert még sajgott erősen a feneke, de úgy ragyogott mint egy virágszál. A pálca, meg is szépíti a nőket és a popsijukat is karbantartja.
25-nél abba hagyom, ha úgy érzi, hogy mehet, akkor magára verem az ötvenet. Lesz ott lavorban víz és arctörlő szivacs ha elveszítené az eszméletét. Nyugodtan sikoltozhat, visíthat, nem fog zavarni senkit. A saját kocsimmal jövök ide, mert az nagyobb, mert magának hason kell feküdnie a kocsiban, mert ülni nem fog tudni, visszafelé. Úgy kezdjük, hogy ráhasal a térdemre, megsimogatom majd kézzel kiverem a fenekét, hogy bemelegedjen. Majd ráhasal a deresre, lerözítjük, majd elpálcázom, amit a Móni számol. Ha lábra áll a deresről, kicsit megvigasztalom, meg letörüljük a könnyeit, mert biztos, hogy sirní fog. Oda vezetjük egy sezlonhoz, amin pihenhet és kisírhatja magát. Utána Mónikát kicsit megkezelem, majd elkezdjük magát ápolgatni, hogy haza tudjuk hozni. Utána majd itthon a Mónika fogja ápolni, neki nem kell se az nap, se másnap bejönnie dolgozni. Én idejövök, másnap délután, hogy megnézem magukat. Hozzanak magukkal borogató törülközőt, vízet és egyebeket ami kell. Csütörtökön kénne a fenekelést végrehajtani, mert akkor te, pénteken itthon maradhatnál anyut ápolni.
A ruhát magukra bizom. Erzsike olyan ruhában jöjjön amit nem kell felhajtani, és könnyen tud benne a deresre ráhasalni és utána lábraállni. Neked Móni, csak megcsikizem a popsidat, ezért olyan ruhát veggyél fel, hogy ha majd el foglak talpalni, az előtt le kell venned a harisnyát.
-Majd a rövid farmerszoknyámat veszem fel, abban tetszek neked, a faromat is szereted abban elverni és a harisnyát is könnyen le tudom venni.
Talpalást kapok, az izgi lesz-mosolyodott el a lány. Igen-mondtam -most, miután olyan izgatón áll és feszül rajtad a nadrág, meg kérem anyádat, hogy mutassa meg, hogyan szokta itt az asztalon a farodat kiverni. Ráverne Ilonka erre a lányra 5 pálcát, hogy megnézem, hogyan tetszik csinálni, meg a lány hátsója is nagyon izgató.
Közben derékon ragadtam a lányt, gyengéden megöleltem, kapott több puszit, amit viszonzott, majd megsimogatam a kemény fenekét.
-Boldogan-ugrott fel az asszony a székről-tegnap úgyis feleselt, tehát rá is szolgált egy kis fenekelésre- majd gyorsan lepakolta az asztalt és kézbe véve a nádpálcát, suhogtatni, majd finoman hajlítgatni kezdte.
Elengedtem Mónit, aki engedelmesen az asztal végéhez lépett, lábujjhegyre állt, majd kecsesen előre dölt, majd megfogta az asztal tulsó szélét. Fara izgatóan meredt. Ezt, a finom, nőies mozdulatot, ahogy ide illetve ahogy a deresre tudja ráhelyezni a testét azt nagyon imádtam a lányban. Péniszem, most is megmerevedet, amit egy mozdulattal meg kellett igazítanom, hogy ne feszítse a nadrágomat, amit csak Móni vett észre ahogy oldalt léptem és ö rám mosolygott. Az anyja nem, mert ö már készülödőtt a csapásokra, bemérte az ütés ivét, távolságát, majd csattant a feszülő popsin az első ütés, majd kis szünetek hagyása közben a többi. Móni, keményen hang nélkül állta a csipős ütéseket, csak az arcán látszott a fájdalom. Az anyja nagylendületett véve, keményen fenekelt, gondosan helyezve el a csapásokat a feszülő faron.
Mikor anyja, leersztette a karját. Móni felállt, megköszönte anyjának a pálcát.- Szívesen-válaszolt Ilonka és megmaszirozta a lánya fenekét.
-Jól esett? Öleltem meg ismét gyengéden a lányt, aki popsiját kezdte el simogatni.
-Igen, jól esett, bár csípett is jól-válaszolta mosolyogva a lány.
Lehajoltam, megpusziltam a feszülő, csodálatos testrészt és megsimogatam, amit nagyon élvezett Móni, mert becsukta a szemét, és úgy mozgatta a farát, hogy minden hová eljuson a simogató kezem. Majd kacéran kihúzta magát és az anyjára nézve mondta, miközben mindkét kezével a karomat simogatta. hidd el anyu, a férfikéz az csodálatos, kemémyen üt, majd meglátod, de simogatni is csodálatosan tud. Majd puszit váltotunk.
Majd elköszöntem Ilonkától. Móni kisért ki, a bucsú puszi elött, mosolyogva mondta-úgy örűlök, hogy deresre húzod és elfenekeled anyut, szeretem, mert a lánya vagyok, de annyiszor elverte el már jó keményen a fenekemet, hogy alig várom, hogy valaki az ö fenekét is jó alaposan verje el.
El jött a várva várt nap. Két pálcát már este a fürdés után beáztattam a kádba, hogy jól megszívják magukat vizzel, hogy reggel betudjam kenni öket olajjal, amitől jó hajlékonyak és suhíntosak lettek. Felállítottam a derest, rátettem a hengerformájú párnát, amitől a popsi, még izgatóbb és feszesebb lesz.
Majd elautóztam hozzájuk.
Mindkét nő redkivül csinos volt, Mónitól már megszoktam, hogy úgy készül a fenekelésre, mintha randira jönne. De Ilonkát, még nem láttam ilyen csinosnak, haja frissen fodrászolt volt, szép virágmintás ruhája izgatóan állt a farán. Ö diszkréten, a Móni sugárzóan szépen ki volt sminkelve. Rajta a szűk, mini farmerszoknyája volt, amiben nagyon szeretem kifenekelni és sőtétkék bluz, amiben csodálatosan gömbölyödtek a kemény mellei.
Reggelivel fogadtak, majd megkávéztunk. Miután beálltam az udvara az autóval, bepakoltunk. Borogató törülközőt, szivacsot, kislavort, zsebkendőket, kispalackokban vízet és a Móni lábacskája alá egy párnát, majd visszafelé.
Mikor megérkeztünk, Ilonka egyből a derest vette szemügyre. Elmondtam neki, hogy én csináltam még a feleségemnek, mert ö is nagyon szerette a fenekelést, és azt vallótta, hogy az ágy, az nem arra való, hogy elpáholjam rajta, mert az a pihenésre és a szeretkezésre való. Így készítettem egy derest, amit már több nő is megizlelt.
Móni mutatta meg neki, hogy ö hogyan szokott ráhasalni. Miközben én egy széket tettem a deres elejéhez, rá egy tükrőt, hogy lássan majd az arcukat.
-Na Ilonka, menjen el pisilni és a fürdőszobában készüljön fel a pálcázásra.
Az asszony elment, közben kinyítottam a szekrény ajtót, ahol volt egy egész alakos tükör, amelyben majd megnézheti a kivert fenekét. majd leültem a rekaméra, ahol bemelegítésként, a térdemem fogom kiverni a fenekét. Móni közben a mogyorópálcákat vette szemügyre. Majd az ölembe huppant. Egyik kezével átölelte a nyakamat, másikkal a karomat simogatta.
-Úgye nem fogod simogatni? Szeretném látni, ahogy örjöng a fájdalomtól a deresen. Én mit kapok?
Ismertettem a neki szánt büntiket, az utolsótól a talpalástól, szemmel láthatóan izgalomba jött.
Közben kijött Ilonka a fürdőszobából és jött befelé. láthatón kicsit félt, amikor a deres elé ért, és végig nézett rajta, meg a mellette lévő asztalon fekvő pálcákon. Mellé léptem gyengéden átöleltem, megsimogatam és a sezlonhoz felé vittem.
-Ne féljen Ilonaka, nem lesz semmi baj, kifogja birni, utána meg majd kiheveri. Mónika, hozzál vizet a kislavorba és a szivacsot és inni való vizet!
Móni engedelmeskedett. Az asszony meg elmosolyodott, miközben leültem és a térdem mellé állítottam.
-Az, utáni érzésre nagyon vágyom, csak az ütésektől félek egy kicsit, olyan félelmetesnek tűnik ez a deres.
Ebben a pillanatban megszólalt Móni, miután letette a kislavort és mellé a vizes palackokat.
-A deresre nyújtozástól ne félj, kemény az igaz, de a párna a puncidnál az csodás dolog, ahogy üti Laci a fenekedet, dörzsölgesd, majd meglátod milyen csodálatos érzés. Én már akkor beszoktam nedvesedni, amikor deresre húz és rászijjaz, majd megsimogatja a popsimat.
-Na, Ilonka, akkor melegítsük be azt a formás hátsót és megcsapkodtam a térdeimet.
Az asszony ráhelyezte térdemre a testét, derekánál magamhoz szorítottam, majd a másik kezzemmel simogatni kezdtem a szép húsos, nőiesen telt, kicsit kemény, csodálatos hátsóját.
-Hlába, női fenéknél nincsen semmi szebb a világon!
Ilonka láthatóan élvezte a dolgot, mert lágyan alá mozgott a kezemnek, hogy a fenekének egy négyzetcentije se maradjon ki a simogatásból.
-De hiányzott ez nekem !-emelte fel arcát, a lányára nézve, aki mosolyogva nézte-kérem kezdjen el fenekelni, de csak ruhában! Jó keményeket ütöttem a fenekére, amelyeket szó nélkül türt. Kb 10-10-et kapott a kétfelére, majd lábra állítottam.
-Na milyen volt?
-Nagyon jól esett, köszönöm!
-Akkor hasaljon a deresre Ilonka! Az is jól fog esni, csak egy kicsit fájni is fog!
Ilonka a tükörbe, pillantva megigazította a ruháját és a haját, majd a deres végéhez lépett. Egy pillanatra végig tekintett rajta. Szép kívánatos feneke volt. Most bántam meg igazán, hogy eddig nem fenekeltem el, mert nőiesen telt, izgató feneke volt. Férfiaságom merevedésnek is indult.
Móni a deres oldalán állt, a párnát fogta, hogy az anyja ágyéka alá igazítsa. Ilonka szép, nőies mozdulattal hasalt a deresre, belekapaszkodott az első lábába és kinyújtozott. A fara a párnán izgatóan meredt. Kétoldalról a Mónival először a csuklójánál rögzítetük le, majd mind ketten megsimogatuk a csodás hátsót, majd én hátra léptem a deres végéhez, a lábait feszesre húztam, miközben Móni a derekánál szijjazta le, nem túl szorosan, hogy tudja anyja az ütésektől, a csípőjét kicsit mozgatva dörzsölgetni a párnán. Majd a bokájára is szij került, szorosan, hogy ne tudjon kapálozni. Mind ketten végignéztünk a deresre húzott asszonyon, aki csodás látvány volt, amit péniszem merevedése is jelzett, amit ismét meg kellett igazítani. Móni mosolyogva nézte ügyködésemet, majd a telefonjával képeket készített a deresre húzott anyjáról.
-Remélem, nem teszed fel az Internetre!
-Nem dehogy csak házi használatra lesz.
Közben kézbe vettem és megsuhogtattam, meghajlítgattam a pálcát. Majd felvettem az ütő pózt. Ilonka oldalra nézett.
-Aztán ne kíméljen, kérem!
Válasz helyett ráhúztam a fenekére, az első három ütést szokás szerint a fenék középére, nem tul erősen mértem, hogy mindketten megszokjuk a fenekelés ritmusát. Móni hangosan számolta, az ütéseket, de szemmel láthatóan elégedetlen volt az ütések erejével. A negyediket, már erőből mértem közvetlenül a derék alá, ahol kezdődik a far. Majd az ötödiket kicsit lejebb és úgy haladtam a fenék közepe felé. Móni, már elégedett volt az ütések erejével, mert mosolyogva, riszálva számolta őket. Ilonka arca vöröslött a visszfolytott fájdalomtól, de szó nélkül türte a csapásokat, sőt a nyolcadik csapás utáni rövid szünetben, még keményebb ütéseket kért. Erősítettem, aminek meg is lett a következménye, mert először aúk, majd jajgatások törtek fel, de szemmel láthatóan élvezte Ilonka az érzést, amit az ágyékának dörzsölése és a pálca zamatos csípése okozott. Jajgatások közben ennek hangot is adott, hangos "de jókkal és de finommal". Ütések között hagytam időt neki, bőven kiélvezni a csípős pálca ütések minden izét. Már húsz felé járt Móni a számolással amikor az anyja szájából éles sikolyok törtek elő, amitől péniszem még jobban megdagadt, már feszült az alsó nadrágomban. Kicsit bevadultam a szenvedő asszonytól és jó erőseket húztam az asszony hátsójára, amely szemmel láthatóan duzzadni, és a ruhán meg a fehér bugyin keresztül is pirosodni kezdett. Móni szinte kiabálva számolt, és nagy élvezettel riszált az anyja sikoltozását hallva. A 25.-nél leálltam, kifújtam magam. Mindannyian ittunk egy két korty vizet. Móni megitatta az anyját, vizzes szivaccsal letörülte csapzott arcát. Magam a haját simogattam meg, fölé hajolva.
-Mehet még Ilonka?
-Persze üssőn csak, hagy visítsak, ne kiméljen kérem! Fáj, de nagyon jól esik, tényleg jó ezzen a deresen hasalni.
Fordult a lánya felé, aki oldalról törölgette az arcát, a szivaccsal.
-Jól esik anyu?
-Csíp a pálca, nagyon de élvezzem, kérem továbbra se kíméljen. Úgye nem baj ha visítok?
-Persze, hogy nem baj, élvezettel hallgatom a hölgyek visítását, pálcázás közben.
Majd folytattam a páholást. Élesen szúrt a levegőbe Ilonka sikolya, péniszem a kis lankadás után, ismét megduzzadt. Bevallom kicsit bevadultam, jó alaposokat vertem a már rá, a ruhán keresztül is duzzadó farára. Amely vörösödött a ruhán keresztül is. Mónika nagy élvezettel nézte és számolta a csapásokat, riszálta a fenekét közben. Láthatóan nagy örömben uszott. Ilonka arcát figyeltem, amely teljesen eltorzult a fájdalomtól és vércseppek is megjelentek az ajkán, mert bele-beleharapott a szájába a kinoktól. Negyven fölött már örjöngött az asszony a fájdalmában, a fejét, hol le, hol fel emelte, kiabálni akart valamit, de mire összeszedte rá az erőt újabb ütést kapott amit hosszú éles visítás követett.Nem fokoztam az ütések erejét, csak a szokásosokat húztam rá, és hosszabb szüneteket is tartottam, hogy ki tudja visítani és jajgatni magát minden ütés között. Amikor az ötvenet is elkiabálta a Mónika, és letettem a pálcát, bizony el voltam fáradva. Péniszem, úgy meg volt duzzadva az alsónadrágomban, hogy ha Mónika csak hozzáért volna, akkor elélveztem volna. Pár percig néztük közösen, a deresre boruló zokogó asszonyt. Móni ismét készített róla pár képet.
-Hozzál vérzés csillapítot, ha hoztatok, ha nem, ott találsz- mutattam neki a gyógyszeres szekrényre.
-Hoztunk.majd kivette anyja táskájából és egy pár papírzsebkendőt. Felemeltem Ilonka fejét, ö meg elállította a vérzést, majd letörülte a vércseppeket a deresről. Ezután feloldoztuk, az asszonyt. Aki, egy kis neki gyürközés után, de egyedül talpra állt. Csapzott haját Móni igazította meg, én meg vizes szivaccsal megtöröltem pirosló, könnyező arcát és homlokon pusziltam. Ö a két kezzével, a kivert fájó fenekét tapogatta.
-Nagyon fájt?
Majd gyengéden megöleltem, a kezünk, találkozott a sajgó fenéken, amelyett, finoman megsimogatam.
-Nagyon-mondta könnyeit nyelve és a fájó, lüktető farát tapogatva-köszönöm szépen, mert jól is esett-. Mónival összekapszkodva a tükör elé sántikált, megfordult és egy kicsit előre hajolt. Lánya felhajtotta a ruháját és óvatosan letolta, a megduzzadt fenekéről a bugyiját. Feneke szép piros volt és sűrrün voltak rajta sötét piros csíkok, a pálcaütések nyomai. Mindketten megsimogatták finoman.
-De jó meleg anyu! Nagyon fáj?
Mónika mosolyogva rám kacsintott, és ismét fényképezett.
Ilonka nem felelt, csak óvatosan visszahúzta a bugyiját, és leengedte a ruháját. Arca a fájdalomtól sugárzóan szép volt. Nem mertem hozzáérni, pedig csodálatos volt a fájdalomtól gyötrödő teste, ahogy rázta a sírás. Mert a péniszem a kitőrés széléhez ért, és nem akartam elélvezni. Kimentem a fürdőszobába, és hideg vizzel lehütőttem. Közben Moni megitatta az anyját, és a sezlonra fektette. Élvezettel figyelte, hogy szenved a lüktető fájdalomtól és ahogy hangosan sírni kezdett. Mikor beléptem, rám mosolygott és a nyakamat átölelve megpuszilt. Majd kacéran kihúzta magát, hogy ö is várja a büntijét.
-Jól van, Ilonka-simogatam meg a síró asszony haját-sírja kimagát! Mónit is megkezelem egy kicsit, aztán jövök magát ápolgatni, hogy haza tudjam vinni. Pár napot biztos feküdnie kell, és érezni is fogja egy ideig, közben gyengéden megsimogattam a fenekét, amely a ruhán keresztül is jó meleg volt és vörös.
Kimentünk Mónival a konyhába, ráültem egy székre.
-Na gyere kicsikém egy kis fenekelésre!
-Szoknyában? Szeretnék kapni bugyira és meztelen popóra is. Olyan izgi, mikor csikizi a farkincád a hasamat.
Még be sem fejezte, de már a térdemen volt. Háromszor 20-at kapott kicsiket visongatott közben, de láthatóan jól esett neki. Mikor lábra állt az utolsó sorozat után, befelé hallgatózott a fájdalomtól zokogó anyját figyelte. Úgyanis a mogyorópálca az ütéskor csíp, de utána kezd nagyonon fájni, szinte lüktett a popsi. Ilonka is ebbe a fázisba ért, amitől nagyon szenvedett. A sírást abbahagyta már, és hangosan nyöszörgött, jajgatott. Lánya élvezettel hallgatta, miközben a kiporolt fenekét dörzsölgette.
Közben elő készítettem a csigát, amellyel felhúzom kicsit a lányt, és megcsikizem egy kicsit pálcával a popsiját. Majd csuklójánál összekötöttem a kezét, és lassan emelni kezdtem. Mikor pár centivel a földtől volt a lába, leállítottam. Hagytam kicsit lógni, mikor már nyögni kezdett a függesztéstől, kézbe vettem a pálcát és nagyokat húztam a popsijára. Minden ütésnél hangossan felvisított, nem élvezte a helyzetet szemmel láthatóan. Kicsit, megakartam simogatni a popsiját is közben, de öröm helyett kapálózni kezdett.
-Jaj, jaj eresszél le, nem bírom!
Leengedtem, hamar kb. 10 ütés után, mert nem akartam, hogy valamilye meghúzodjon.
A karomba borult és zokogott.
-Ilyet ne csináljál kérlek, a fenekemet verd ki, azt jobban szeretem.
Kicsit megölelgetem, kemény melle és feneke megint, megmerevítette a péniszemet.
-Jó, akkor feszitsél be, kiverem a hátsódat.
Mónika, megfordult, kezzét előre hajolva a combjára tette, majd gyönyörűen kifeszítette a hátsóját. Izgató, fenséges látvány volt, édesen hátra mosolyodott.
-Milyen?
-Gyönyörű! Majd megsimogattam a kemény, kimeresztett popsit, és kézbe vettem a pálcát.
Ilonka, hallota bent a készülődést és kikiabálta:
-Laci! Hozza be a lányt, és itt fenekelje el, haggy lássam én is.
-Akkor menjünk be! Majd karom fogtam a lányt és a hasaló anyja elé vezettem.
-Na akkor itt feszítsél be, kicsim!
Engedelmeskedett, majd csattantak szépen lassan a pálcaütések.
-Ne kímélje Laci, kérem!
Erősebbeket húztam a lány izgató popójára, amitől sikitani, majd visítani kezdett. Mikor letettem a pálcát, már sírni kezdett. Megöleltem, amikor felegyenesedett, letöröltem arcocskáját vízzes szivaccsal és megittatam. Már mosolygott, mikor két kézzel tapogatta a kivert fenekét.
-Köszi, ez nagyon jól esett!
Majd grimaszt vágott, az anyja felé, aki már nem öt nézte, hanem egy újabb fájdalom hullámot igyekezett kimaszirozni a fenekéből, leborulva a párnára.
-Nem sokára borogatom, Ilonka, csk még kicsit megkezelem a lányt.
-Kezelje, csak nyugodtan, de ha lehet itt, hogy én is lássam.
-Jó. Móni, tarsd a tenyeredet, kapsz, pár tenyerest. Nyújsd ki a jóbb tenyered!
Ráhúztam a kis kezére ötöt. Sikoltozott tőle, és probálta kirázni belőle a fájdalmat, de felszólítás nélkül nyújtotta a bal kezét. Arra is kapott ötöt, ezt már jobban türte, majd egymásba akarta szorítani a kezét.
-Még kapsz, kétszer ötöt!
-Na, ne!
-De, kérem a jóbb kezedet.
Kicsit megsimogatam a kicsit meleg és piros tenyerét, majd ismét ráhúztam ötöt a jóbbra és ötöt a balra. A lány már szökdelt fájdalmában. Ilonka, mosolyogva figyelte a sikoltozó, ugráló lányát. Aki, miután letettem a pálcát, fújni, majd a vízbe mártogatta a kezét.
Majd pár szem kukoricát szortam a földre.
-Arra fog térdelni, Móni?
-Igen.- Majd derékon ragadtam a leányzót és rátérdeltetteem a kukorica szemekre.
-Kislány koromban, nekem is a pálcázás után, sokszor arra kellett térdelnem. Fáj tőle nagyon a térdem, pár perc után.
-Az enyém már most fáj!
Majd elkezdett fészkelődni, hogy pár szem kukoricát, kipiszkáljon a térde alól, amik benyomódtak a húsba, éles fájdalmat okozva.
-Ne fészkelődjél! Szépen húzd ki magad, tedd a kezed a csípődre szeretnék kicsit gyönyörkődni benned.
Móni szófogadott, valóban szép látvány volt, a fájdalmában gyötrödő lány. Megsimogattam a haját és a szépen domborodó popsiját. Ez utóbbi kis mosolyt csalt az arcára, majd ismét gyötrődni kezdett, a kukoricák éles tűszerű szúrásaitól. Ilonka a könyökére támaszkódva látható boldogságban figyelte a szenvedő lányát.
-Én nekem is kellett kukoricán térdepelnem, kislány koromban, ha mozogtam, vagy félre akartam piszkálni a kukorica szemeket, azért újabb pálcázás következett. Móni, rám nézett könyörgön, megsimogatam a fájdalomtól sugárzó arcát é s halkan mondtam neki:
-Na álljál fel szépen!
Móni szinte felpattant és a sajgó térdét kezdte simogatni és a könnyeit törölgetni. Gyengédem magamhoz öleltem és megsimogattam. Majd a popsijára paskoltam és mondtam neki:
-Söpörd fel légyszíves a kukoriva szemeket, A söprű és a lapát az ajtó elött van, kint.
Majd megsimogattam Ilonka arcát aki, bár látszott rajta, hogy kinlódik a sajgó fájdalomtól, mosolygott.
-Tovább is térdelhetette volna a lányt, kicsit sírhatott volna még, egy kicsit.
Móni végzett a munkával, és csípőre tett kézzel várta a következő büntit.
-Úgy ahogy vagy, csípőre tett kézzel guggoljál le.
Engedelmeskedett, szépen kihúzta magát, így gyönyörű látvány volt, föleg oldal nézetből. Ilonka érdeklődve nézte a gugguló lányát, ezta büntetést nem ismerte. Leültem mellé, megsimogattam finoman a sajgó fenekét, és együtt gyönyörködtünk a lány kecsesen előre meredő kebleibe és formásan feszülő fenekében.
-Szép lánya van Ilonka, büszke lehet rá!
-Szép és jó is az biztos, csak néha rájön a rapli, akkor kell jól elfenekelni.
-Vagy eltalpalni, mert most az következik. Jól van kicsim álljál fel, és menjél el pisilmi, mert utána sokáig hasalni fogsz, mert kiverem a talpacskádat. Na és persze vedd le a harisnyádat
Mónika kiment, én pedig felszereltem a deresre, a lábtartót, amihez a lábcskáját fogom szijazni, hogy eltalpassam. Mikor vissza jött, megimogatta anyja lüktetően fájó fenekét.
-Fáj még jól anyu?
Majd megsem várva a választ a deres végéhez állt, mosolyogva és, a számomra anyira lenyügöző kacérsággal. Ahogy minden büntetés előtt, ki szokta magát húzni.
-Most jön a talpalás, biztos izgi lesz.
-Igem, egy kicsit csípni fogja a talpacskádat. Hasaljál szépen a deresre, úgy hogy a térded a tartónál legyen.
Szépen engemelmeskedett. Rászijaztam a csuklóját, derekát, térdhajlatát, majd a felemelt lábfejét. Megsimogatam a haját, és az arcát, amely közbe, puszit nyomott a kezemre, majd a felemelt jóbb lábát. Kézbe vettem a vékonyabb pálcát, amellyel eddig is ő kapott a fenekére, meghajlítgattam, megsuhogtattam, majd szépen lassan, de erőseket üve talpalni kezdtem. Egyből sikoltózni kezdett. Nagyon fájtak neki az ütések, mert a talp, nem erogén zóna, a nőknél, amelyhez érés, vagy ütés kéjjes érzést kellt. Ha nem idegvégződésekkel, sűrrün elátott testrész. Így az ide mért csapások, nem csak a talpacskát fájdítják meg, hanem végig futnak az egész testen. Móni, aki egyébiránt szerette és állta is jól a fájdalmat, most nagyon szenvedett, amikor a talpára húztam egyet-egyet. A sikoltozást, visítás váltotta fel, majd hosszú, egyre erősödő vonyítás. Arca eltorzult a fájdalomtól, amikor végeztem a jobb lábával és leraktam a pálcát, hogy kifújjam magam és a tartót átrakjam, az arcán nem látszott az a sugárzó, fájdalommal kevert ragyogás, mint ami a fenekelés után szokott lenni, henem a deresre leborulva zokogott. Megitattam, sok vizet ívott, mert szárazra ordította a száját. majd friss vizet hoztam a kislavorban és lemostam a csapzott, könnytől áztatott arcát.
-Nagyon fáj, kérlek hagyd abba, nem tudok majd lábra állni!
-Van még egy másik lábacskád kicsim, azt is ki kell verni. egyébként azért kapod, hogy fájjon, ne félj, majd ölbe foglak vinni. Most fáj, de hamar elmúlik, anyú feneke tovább fog fájni, mint a te talpad.
Majd áttettem a tartófát a ballábához, és rászijjaztam, a bokáját. A lányt hangosan, a deresre borulva sírt. Folytattam a pálcázást, szépen lassan, hogy közbe ki tudja, vonyítani magát. Hangosan, mint valamikor a disznóöléskor, szúrt a levegőbe a hangos fájdalom reagálása. Anyja, oldalra fekve, figyelte a lánya talpalását, láthatóan elégedet vol, de egy kicsit sajnálta is, a nagy fájdalma miatt. A talp, vörösödött és a pálcaütések piros csíkokat rajzoltak rá. Ujjai mozogtak, de amikor rácsattant az ütés, megmerevedtek. Amit Mónika még egyszer se tett meg, könyörgött, hogy hagyjam abba a fenyítését. Kicsit sajnáltam, mert szeretem a lányt, de úgy gondoltam, hogy egyformán kell kiverni a két talpacskát.. Meg is kapta a balláb is a 25-töt. Letettem a pálcát kifújtam magam és megsimogattam a vöröslő, tűzes talpacskát. Majd feloldoztam, könyökére támasztva magát hangosan zokogott.
-Nagyon megkínozta László szegényt. Kevesebbet kellett volna rávernie, így még nem láttam szenvedni.
-A talpalás az ilyen Ilonka, nagyon fáj, de hamar elmúlik, maga még sántikálni fog a fájos farával, amikor Mónika, már rohangálni fog. Pedig ö is 50-et kapott, mint maga.
Levettem a tartó fát, majd megitattam és ismét lemostam a lány, fájdalomtól eltorzult arcát.
-Na kicsim, kelljél fel a deresről, ahogy tudsz, ha nem megy, leveszlek és az ágyra teszlek.
Móni, aki eddig, minden deresre húzása után könnyen lábra állt, most lassanoldalra huzódva probált lábra állni. Amikora talpa a földre ért, felsíkoltott, felkapta, és a térdére ereszkedett le, majd egy könnyek között kinyögött köszönöm után, négykézláb indult az ágy felé. Mellé érve, megfogtam és finoman ráfektettem. Azzonnal kitört belőle a hangos zokogás, megsimogattam egy kicsit több helyen is, de láttam, hogy most nem érzékeli a gyengédséget magára hagytam.
-Na Ilonka, akor borogatnám, kicsit a fenekét, hogy enyhüljön a fájdalom, és hogy lábra tudjon állni. Ehhez fel kénne hajtania a ruháját és letolni a bugyiját.
-Jó lesz, köszönöm.
Már fel is emelte a csipőjé, hogy megszabaditsam a felesleges ruháktól. Feneke izgatóan, gömbölyűen telt volt, kész gyönyörűség. Szép piros és forró volt, sürrűn tele sötét vörös csíkokkal. Melyek kicsit kidudorodtak, de egy se volt megrepedve, hála a ruhás verésnek.
-Csodálatosan szép feneke van Ilonka!
Gyengéden megsimogattam, majd ujjammal, végig mentem a csikokon.
-Köszönöm! Kérem, simogassa, egy férfi kéz simogatása az csodálatos egy nőnek. Móni is azt élvezi a legjobban, mikor elfenekeli, hogy utána simogatja a popsiját.
Hosszan simogattam, amit az asszony halk nyögésekkel élvezet. Közben, Mónika abba hagyta a zokogást, csak szipogott. Könnyeit törülgetve, hátra nézve, az anyára, rám mosolygott.
-Már tényleg nem fáj annyira, engem mikor fogsz dédelgetni, én is nő vagyok?
-Nyugi, kislány, mindjárt el kezdem anyu popsiját borogatni és akkor te is kapsz kényeztetést.
-De én most akarom!
Kezdett kapálodzni a lány. Kimentem, hoztam be egy nagyobb müanyag lavort, hideg vízzel, amibe még jégkockákat is tetttem. Majd, az Ilonkáék által hozott törülközöt betettem a vízbe, majd borogatni kezdtem. Mikor Ilonka fenekéhez értem a hideg törülközővel halkan felvisított, de jól esett neki a forró fenekére, a hideg borogatás. Majd Mónikát feültettem az ágy szélére, a másik kislavorban is hoztam be hideg vízet és a piros, fájos talpcskáit bele tettem. Ö is felsikoltott a hideg víztől, egy pillanatra ki is kapta, majd ovatósan vissza, mert jól esett neki az enyhülés, szivaccsal dörzsölgettem is a talpacskákat. Felválta mozogtam a két nő között, hiszen Ilonka forró fenekén hamar száradt meg a vízes törülköző. Látván igyekezetemet, Ilonka meg jegyezte:
-Kellett magának két nőt elvernie, most nem győzi ápolni őket. Simogatást is kérek, nem csak borogatást.
-Én is, én is! Nekem is fáj a popsim!
Kezdte el megint a kiabálást Móni. Persze bájosan mosolyogva.
-Nem jössz ide hozzám, nagyon feszül rajtad a nadrág, ki akarom bőviteni.
-Mindjárt kicsim, csak még egy kicsit borogatom anyádat. Nagyon szép feneke van Ilonka, meglátszik, hogy kislány korában sokat páholták. A pálca az szépen formázza a popsit. A Mónikáé is azért szép, mert ö is kap rendszeresen a popójára.
-Köszönöm Laci. Lehetne egy kérésem, eljöhetnék én magához havonta egy 25 pálcaütésért, deresre húzva.
-Persze szívesen látom és fenekelem el, mert tényleg csodálatos feneke van.
-Az én popsim is szép, és simogatásra vágyik.
Kicseréltem a hűsítő vizet és újabb jégkockákat tettem bele. Közben Ilonkáék megbeszélték, a mai napot. Először borogattam Ilonka farát, majd letörülgetem Mónika piros talpacskáit. Majd hasra fektettem és megsimogattam a lány izgató fenekét, ami a farmerszoknyában még szebb volt. Közben a férfiasságom tényleg alig fért el a nadrágban. Oda mentem Móni arcához, aki gyorsan kivette és nyelvével csodálatos érzést adva, pillanatok alatt leszívott. Mikor lelankadt, még akkor is játszott vele, amitől a mennyekbe éreztem magam.
Megmosakodtam, majd félóráig ápoltam még a két nőt.
Majd összeszedtem a dolgaikat. Először Ilonkát támogatam ki az autóba, lehajtottam az első ülést, igy hasra fektettem. Utána Mónit az ölembe, a hátsó ülésre tettem és a lábai alá párnát tettem. Haza vittem őket. Otthon mind a kettőt hasra fektettem. Ápolgatam őket borogatással, majd krémmekkel.
Csodás élmény volt, az a nap.
Hepsi
