sdl69-bdsm: 2011

A dereses képeket nem lehet megúnni :) Már nem nyafogok, hogy milyen nehéz szerezni, hanem belevetem magam néha a netes spanking oldalakba és keresgélek. Szerencsére akadnak olyan kedves olvasóim, mint Hepsi, vagy Daneel, akik időnként képekkel, vagy történetekkel segítik a munkámat. Remélem továbbra is számíthatok rájuk és talán mások is csatlakoznak hozzájuk, hogy minél színesebb és élvezetesebb lehessen a kis blogom, mindenki örömére és szórakoztatására. Itt ragadm meg az alkalmat, hogy felhívjam mindenki figyelmét, hogy picit lejjebb találhatóak a Hepsi által küldött képek és egy újabb történet, amit ezúton is újra köszönök neki. Kérlek titeket olvassátok el, mert nagyon klassz kis írás! Nincs más erre az évre, mint Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog, fenekelésekben gazdag Új Esztendőt kívánjak minden kedves olvasómnak! De azért pár karácsonyi jellegű képpel még visszatérek év végén :)

Hepsi barátom ismét küldött nekem egy kis történetet. Olvassátok nagy élvezettel :) Hepsi! Nagyon szépen köszönöm a történeteket és a képeket is! Ezúton bátorítom kedves olvasóimat, hogy ha valakinek van története, képe, ami a blog arculatához kapcsolódik, bátran küldje el nekem és én megosztom minden olvasóval. Most pedig a történet:

Egy történet arról, hogy igenis szükség van egy lánynevelésnél, a pálcára.

Egy baráti házaspáromnak van egy öt éve érettségizett lánya, aki idén már a főiskolát iselvégezte.
Hozzávetőlegesen húsz éve ismerjük egymást, már sok közös dolgunk és ügyünk volt, azokvagyunk egymásnak, akikről biztosan tudjuk, hogy számíthatunk egymásra.Van nekik egy csinos lányuk, akivel nem volt semmi baj, amíg az általános iskolába jár. Agondok akkor kezdődtek, amikor a lány középiskolába kezdett járni, a bajok sokasodtak azegyszerű, tisztességes házaspár kétségbe esett, hogy mi lesz a lányukkal, aki már volt, hogy arendőrségi fogdában töltötte az éjszakát.Tőlem, mint a család barátjától és tanult embertől kértek tanácsot és hogy beszéljek alányukkal, hiszen teljesen kétségbe vannak a lány jövőjét illetően, hiszen ők egy tanult nőtakarnak belőle nevelni az anyagiakat sem kímélve. Hiszen ha ők csak 8 osztályt tudtakelvégzi, legalább a lányuk legyen tanult ember.Vállaltam, hogy beszélek a lánnyal, de hozzátettem, hogy a lány egy jó alapos fenekelést ismegérdemel. Kicsit megijedtek a gondola tol, hiszen eddig egy újjal se nyúltak hozzá.De aztán visszaemlékeztek a gyerekkorukra, hogy bizony az ő feneküket is elverték otthonés nem haltak bele, sőt tisztességes becsületes emberek lettek. A férj nadrágszíjjal, míg azasszony fakanállal és pálcával kapott a hátsójára, ha nem azt tették, amit kellett.-Akkor a Szilvit és el kellene fenekelni?-El bizony!Tudták, hogy én szeretem a fenekelést, mert többször volt, hogy különböző bulikonelfenekeltem a jelen lévő hölgyeket.-Akkor fenekeld el Szilvit, ő se fog belehalni!-De mivel és hol?-Az ebédelő asztal pont jó lesz, ide rányújtózik, belekapaszkodik a túlsó felébe, deazért ti fogjátok meg a kezét, mert biztos, hogy kapálózni fog. Nekem meg van otthonmogyorópálcám, az jó csíp, de pár nap múlva elmúlik a hatása. Holnap azért nem leszkellemes az ülés, de az a pálcázás célja, hogy fájjon tőle a popsi. Miben van?-Farmerban.-Az pont jó lesz. Na megyek, ha hazajött, szóljatok, jövök és hozom a pálcát.
Alig értem haza, amikor megcsörrent a telefon…Amikor oda értem, a kisasszony ugyan otthon volt már, de az ajtóban állva telefonáltbarátnőjének, akitől pár perce vált el. Háromszor szóltak neki a szülei, hogy fejezze be, mert aLaci bácsi beszélni akar vele.Eleinte nagyon gőgös volt, hogy senkinek semmi kőzze nincs ahhoz, hogy ö hogyan él ésviselkedik. Végül sikerült magamra irányítanom a figyelmét, megígérte, hogy megváltozik.-Az kevés, hogy megígérted, hogy megváltozol, a múltat le is kell zárni, mert sokkellemetlenséget okoztál a szüleidnek. Ezért most kapsz egy büntetést, amit eddig tettél, párnap múlva meg még egy büntetést, hogy lássad, hogy mire számítsál, ha nem változol meg!-Milyen büntetés lesz?-Hagyományos büntetési mód, pálcázás. Most kapsz 25 mogyorópálca ütést itt az asztalon,pár nap múlva meg egy másik 25-öt, hogy tudjad, hogy mire számítsál, ha nem fogsz változni.-De az fáj! Meg egy gyereket nem lehet verni!-Egy már nem vagy gyerek, de azt se lehet csinálni, amit te tettél az elmúlt években. Hozom,a pálcát menjél el pisilni, hogy ne közben pisiljél be és tegyél fel magadnak tisztasági betétet,mert be fog indulni erősen a nedvesedésed. Mert nem csak fájdalmat fogsz érezni, hanemkéjes érzést is. Ne félj, nem fogsz bele halni, még egy lány se hallt bele abba, ha kiverték a fenekét.
Megsimogattam az arcát és megpusziltam a homlokát-Na menjél te rossz kislány, ne félj pár nap alatt elmúlik!Kimentem a pálcáért a kocsihoz. Szilvi szülei közben letakarították az asztalt. A lány nemsietett ki a fürdőszobából. Anyja közben kipróbálta a pálcát.-Tényleg jól csíp! Na, megyek a lányért!Míg a két nő bent volt, a férfi bort töltött és koccintottunk.Kisírt szemekkel hozta ki Szilvit az anyja. A lány az asztalon lévő pálcára pillantott éskérdően rám nézett-Állj az asztalhoz és dőljél rá, úgy hogy belekapaszkodjál a túlsó felébe!Engedelmeskedett, fara izgatóan megfeszült. Kézzel megsimogattam, megpaskoltam, majdfelvettem az ütő pózt. Szilvi szülei megfogták a lány karját. A pálca „muzsikálni” kezdett,az első ütéseket szó nélkül állta, majd aúk következtek. Fejét mozgatta, testét is mozgattavolna, de a szülei erősen tartották. Lábait emelgette, sikoltozni, majd visítani kezdett. Nagyélvezettel, keményen páholtam, hiszen izgató volt a feszülő popó és a fájdalmában szenvedőlány. Eljött a 25-ik ütést. Letettem a pálcát és kifújtam magam. Szülei elengedték, sírvaegyenesedett fel. Az anyjához borult sírni. Az apjával lekezeltem. Mikor az anyja elengedte, akivert fenekét tapogatva. Szipogva rám nézett.-Köszönöm szépen a büntetést!-Nagyon szívesen!Majd gyengéden megöleltem és megpusziltam.-Úgye nincs harag, mert nem azért kaptál ki, mert haragszom rád!-Nincs.Válaszolta, a könnyeit nyelve.
A következő fenekelést egy hét múlva kapta meg. Rendkívül csinos volt, szűk feketeszoknyában kapta meg a megígért 25 pálcaütést. Csak anyja volt otthon, de meg tudta tartani,mert keményen állta, csak a vége felé kezdett visítani. Amikor a végén megköszönte, nemcsak sírt, de mosolygott is, nagyon szép volt az arca a fájdalomtól.
Innentől kezdve vigyázni kellett, hogy csak akkor kapjon ki a tényleg rászolgált, mert bizonytöbbször provokált, hiszen tudta, hogy egy fenekelést kedvelő férfi nehezen áll ellen, egyingerlően feszülő, lány popsinak.
Általában havonta kellett valamiért megpálcázni. De volt, hogy két hónapig se kellettelővenni a csípős fenyítőeszközt. Mindig ruhában vertem meg a szülei vagy legalábbis azegyik a jelenlétében. Bugyira akkor kapott, ha olyan ruha volt rajta, amelyben nem lehetettelfenekelni. Viselkedésében változás állt be, de azért szemmel kellett tartani, mind mindenilyen korú lányt.
Az asztalt lassan felváltotta a deres, ami, volt nekem. Kicsit macerás volt, minden használatelőtt elvinni a barátomékhoz, de izgató volt, amikor helyett csináltunk és felállítottuk a derest,ahogy a lány ott állt, csípőre tett kézzel és várta a sorsát. Minden fenekelés előtt kisminkeltemagát, megigazította a haját, mintha nem is a feneke lenne majd kiverve, hanem randiramenne.
Már úgy látszott, hogy az érettségije sikerül, de egy kirándulás előtte tönkre tett mindent. Egylezüllött, minden iránt közömbös lány jött haza a több napos kiruccanásról. Szülei kétségbeestek, szóban jól leteremtettem, majd az apjával elmentünk a fenyítőpadért. Anyjánakmeghagytam, hogy Szilvi vegyen fel egy rövid szoknyát és a bugyiját vegye le.
Felállítottuk a derest, a lányon egy falatka kék szoknya volt. Ráhelyezte a csodás testét apadra, belekapaszkodott a deres első lábába. Csuklójánál rögzítették a szülei, én felemeltem ahasát és a feneke alá tettem egy összehajtott párnát, ettől a popsija jól megfeszült. Rászíjaztama derekánál, barátomék pedig a lába feszesre húzása a bokájánál rögzítették.A pálca keményen csattant, anyja számolta az ütéseket. Szilvi nem sok ütést bírt ki hangnélkül, aúk után éles sikoly szúrt a levegőbe, majd visítani kezdett. A csíkok szaporodtak avöröslő fenekén. Talán ilyen keményen még egyszer se fenekeltem el. Zokogva tápászkodottfel.
Az érettségin meg is húzták, így a nyár, tanulással és fenekeléssel telt el. Egy héten háromszortanultunk és hetente vertem el a fenekét. Nem hoztuk el minden alkalommal a derest, azasztalon kapott ki rövid szoknyában, vagy sortban. Utána, egy időre letérdeltettem kukoricára,vagy guggolnia kellett. Ilyenkor mögé ülve gyönyörködtem, a szipogó lány szépen feszülőpopójába.Nyár közepén ismét felállítottuk a derest, ahol ismét kemény pálcázásban részesült, amelyután a következő két napot hason kellett töltenie. Borogattuk a sajgó fenekét, de közbenmatekoztunk is.A következő deresre húzás pár nappal a pótérettségi előtt történt. Bugyira kapta a márszokásos 25-öt. Az időzítés jól sikerült, a vizsgára még fájó fenékkel ment el. Sikerült issimán.
Ősztől dolgozni ment, a pálcától azért nem bucsuzott el. Közben készült a felvételire, ami egyév csuszással, de sikerült.A főiskola alatt is elő kellett venni a pálcát, de ezek a fenekelések már egyre inkábbkarbantartó jellegűek voltak, mint büntetők. Mostanában ha elmegyek, hozzájuk vidámanemlékezünk, a nekem kellemes, de neki fájdalmas fenekelésekre, ilyenkor mindigmegpaskolom a popsiját. Amely ha lehet, még izgatóban gömbölyűbb, mint pár éve.
A történet igaz, csak a nevet változtattam meg benne. Egy tanulsága van, bármit mondjanakis a jogvédők. Ha a Szilvi, nem kap azokban az időkben csípős pálcaütéseket a farára, mostlehet, hogy az út szélén árulná a testét, de lennének „jogai”. Tehát egy lányneveléshez igenishozzátartozik a pálcázás!
Szilvi az óta, az ország egyik legjobb vállalkozásánál dolgozik, és sok kollégája fordul megutána, hogy gyönyörködjön a formás hátsójába, amely egy nőnél egyáltalán nem hátrány, sőt!
Hepsi