Történet

Sziasztok!

Találtam egy könyvet, amiben hölgyet húznak deresre :) Az idevágó részt bemásolom, jó szórakozást hozzá :)

Wass Albert: Kard és kasza


- Az ön neve gróf Erőss Miklósné - olvasta a császári ezredes egy darab
papírról, amit segédtisztje elébe tett -, mi a kívánsága?
Mária kínosan ropogtatta a német szót.
- Férjem szabadon bocsátását kérelmezem, ezredes úr...
Waldheim gróf újra lenézett az előtte heverő papírra.
- Erőss Miklós rebellis kapitányt a császári büntetőbíróság életfogytiglani
várbörtönre ítélte - recsegte, majd hidegen ránézett az előtte álló fiatalasszonyra -,
az Ön férje részt vett a császár elleni lázadásban!
A sértő hangra Mária fölvetette a fejét, és arca kipirult.
- Az én férjem fegyvert fogott hazája és nemzete védelmében - mondta
büszkén -, más országokban érdemrendeket osztogatnak ezért! Amint látom,
ezredes úr is visel kitüntetéseket - tette hozzá -, s bizonyos vagyok abban, hogy
bátor és hűséges szolgálataiért kapta azokat. Az én uram is bátran és hűséggel
szolgálta hazáját, akárcsak ezredes úr. Mindössze ő elvesztette a háborút, míg
ezredes úr megnyerte azt, muszka segítséggel...
A gróf arca előbb elsápadt, majd elkékült a nagy íróasztal mögött. Aztán
ráordított a segédtisztjére.
- Verjenek huszonöt botot erre az asszonyra! Rebellis cigány bagázs! Majd
megtanítom őket tiszteletre! Huszonöt botot reá!
Láncra verve hurcolták el Máriát császári katonák a Bánffy palotából, s három
napig a fellegvár pincéjében őrizték, szennyben és mocsokban, más összefogdosott
magyar rabokkal együtt. Vasárnap délben aztán a főtér közepén, az egybecsődült
tömeg szeme láttára deresre húzva megbotozták. Egy veres hajú, veres képű, nagy
darab osztrák őrmester suhogtatta a hosszú, nyers fabotot teljes erejéből, s
egyenként, hangosan számolta az ütéseket huszonötig. Az asszony karcsú teste
nagyokat rándult az első tíz csapás alatt, de hang nem jött ki egymásra harapott
fogai közül. A tizedik csapás után aztán nem is mozdult már többet, s mikor
végzett vele a veres hajú őrmester, úgy kellett fölszedjék a deresről a katonák, s
belökjék apja szekerébe, mert még mozdulni se tudott.
Hat hétig kúrálták otthon, Fenesen. Amikor újra lábra tudott állni,
összekapart, amennyi pénzt csak tudott, hintóba fogatott, s elindult föl Bécsbe.
- Megismertem azt az igazságot, amit a császár nevében osztrák tisztjei
osztogatnak - mondta keményen -, most látni akarom magát a császárt és az ő
igazságát!