Történelem

Sziasztok!

Néhány hónapon keresztül történelmi leírásokból szemezgetek és ezeket osztom meg veletek, természetesen szigorúan fenekelés témakörben. Már kaptam ígéretet saját fantáziákról és történetekről. Ezeket továbbra is várom és én is közreadom majd az egyik kis írásomat. Addig jó szórakozást az első történelmi leíráshoz:

Benkő Samu: Őrszavak

A verés,mint történelmi jelenség

Rétyi Péter írja, hogy 1666-ban Fogarason csapták meg a pellengérbenkurvaságokért Kovásznai Katát és Sárkány Mihálynét.

Hajdanában a fejedelem asszonynak épp úgy kijárt a verés, mint a falusi parasztasszonynak. Cserei Mihály szerint I. Apafi Mihály is verte a feleségét: " a fejedelem asszony, mivel egészségtelen, száraz asszony vala, nem is gyönyörködék soha a pompás öltözetekben; ha magánál szebb úri asszonyt látott, mindjárt a férjét kezdte tőle félteni, melyért gyakran úgy megverte a fejedelem, hogy ha mások ki nem vették volna a kezéből, talán meg is ölte volna.."

A feleség verése nem volt kelet-európai jelenség; dívott egész Európában. Fourier írja le a német falvakban honos szokást: " a férj egy botot tart a kemence mellett, amelyet a család békéjének hívnak , s amely az utolsó szót jelenti minden családi perpatvarban ".

A jogtudományokban jártas és a liberalizmus jogelveit magáénak tudó Bölöni Farkast elképesztik az asszonyokra vonatkozó angol törvények. Az Angliai útijegyzetekben ezeket írja: "Elbámultam, midőn az angol konstitúcióban az asszonyokat érdeklő artikulusokra jutottam. Tudtomra egy nemzet konstitúciójában sem találtatik törvényes systhémába véve, hogy az asszonyokat miként és mennyire kell regulázni, fenyíteni, dorgálni és meg is verni, csak az angoléban. Bölöni farkas idézi az angol törvénykönyvnek azt a részét, amely szerint a törvény megengedi a férjnek, hogy "bizonyos vétségek esetében ostorral és husánggal kegyetlenül megverje asszonyát".

A nép körében lényegében korunkig élt a feleség verésének a szokása, mégpedig abban a formában, hogy azt az elszenvedők is egészen természetesnek tartották. Morvay Judit írja a mátraalji palóc asszonyokról, hogy zokszó nélkül tűrték a férji fenyítést: "Bármennyire nehezen hihető is, de az asszonyok nem haragudtak a mérsékletes verésért. Jó volt a férjem. Bántani nem bántott, néha csak megvert." Tárkány Szücs Ernő szerint a magyar alföldön igen csak betartották a mondást, hogy " ha az asszonyt az első pöndöliben meg nem vered, meg nem marad a háznál". A magyar pusztáknak a népét belülről ismerő Illyés Gyula is megírja az asszonyok verését: " A férfiak hitvesüket - akiknek az illem tiltotta a védekezést - rendesen szíjjal verték; később - egy Somogyból származó kocsis példájára s szinte divatból _ csizmaszárral. Ez fáj is, kellő hangot is ad, de csontot nem tör".

Amikor a XVIII. század derekán Kaunitz herceg, osztrák kancellár a prágai zárdában meg akarja látogatni ott nevelkedő leányait, nem engedik meg neki, "mert a nyert testi büntetés folytán mindkét leánynak teste meg van sebesítve".

Remélem tetszett. Jövő hónapban folytatom.