Hepsi áprilisi története

Sziasztok!

Ismét megosztom Veletek Hepsi barátom egy történetét. Remélem ez is ugyanúgy fog mindenkinek tetszeni. Nagyon szépen köszönöm Hepsinek, az újabb történetet és bízom benne, hogy még sok történettel lep majd meg minket :)


Ahogy kezdődött…

Bevezetés a fenekelés világába

A fenekelés világába, engem anyám gyermekkori barátnőjének, lányának, Zsuzsinak a páholásai vezettek be.

Negyedikes voltam az általánosban, amikor közel költöztünk egymáshoz. Anyuék gyakran jártak össze, sok mindent együtt csináltak, én meg persze Zsuzsival igyekeztem minél többet együtt lenni. Nem volt egy angyali szépség, vörös hajú, szeplős kislány volt, de a popsija már akkor is szépen gömbölyödött. Ezt, már, mint a gömbölyödést, bizony az is segítette, hogy bizony sokat csattan Zsuzsi popsiján a nádpálca. Anyja nagyon szerette náspángolni a leányát, gyakran mondta is, hogy a lányt, bizony gyakran kell fenekelni, egyrészt, hogy tisztességes nő legyen belőle, másrészt, hogy szép formás feneke legyen, mert az a nőnek az ékessége. Emlékeim szerint, neki is formás feneke volt…

Most sok év távlatából is emlékezetesek ezek a fenekelések. Először térden kapott kézzel ruhára, majd bugyira, ami után térdelni kellett Zsuzsinak, addig, amíg lepakolásra nem került a konyha asztal, vagy elő nem lett véve, egy pad, amely a deres szerepét szolgálta akkor. Ezután elő lett véve a nádpálca és annak suhogtatása alatt kellett Zsuzsinak rádőlni a konyha asztalra vagy ráhasalni a padra. Zsuzsika riszáló léptekkel lépkedett a fenyítőhelyre és kecses mozdulattal hasalt rá a padra, vagy dőlt előre az asztalra. Majd bájos mozdulattal hátranyúlt, hogy felhajtsa a szoknyáját, vagy ruhácskáját. Emlékeim szerint minden fenekelést bugyira kapott, nekem a fejénél kellett állnom és fognom. Az arcát fogtam a kezembe és halkan igyekeztem bátorítani, úgy hogy a „szívem a torkomban dobogott”. Láthatón félt a páholástól, de igyekezett elmosolyogni és egy-egy puszit is kaptam a kezemre. Volt időnk egymásra, mert az anyja nagy alapossággal tapogatta, a már előkészített popót, szinte minden négyzetcentiméterét átvizsgálta és közben mondta, hogy milyen szépen formálódik, és a mostani páholás azt is szolgálja, hogy még szebb, és még gömbölyűbb legyen. Közben én incselkedtem vele, megnyomkodtam pisze orrát, és végig húztam az ujjam ajkain ahol látszottak a régebbi fenyítés okozta fájdalomtól történő harapások. Ugyanis Zsuzsinak, a fenekelés elejét állnia kellett szó nélkül, így előfordult, hogy bele-bele harapott a szájába, hogy ne tudjon sikítani. A pálca „muzsikálni kezdett”, anyja nagy erővel és gyorsan mérte lányára a csapásokat, amelyektől arca elvörösödött, szempillái repdestek, fogait összeszorítva állta a csípős fájdalmat. Több mint tízet kapott így első körben, tíz felett már csak az ajkaiba harapva tudta állni a kínokat. Egyik kezemmel tartottam arcocskáját, másikkal az oda rakott zsebkendővel törölgettem a szivárgó vércsíkokat. Anyja letette a pálcát, kifújta magát. Szóltam neki, hogy vérzik a lánya, azt válaszolta, mert butácska, mondtam neki már sokszor, hogy, nem szabad beleharapni a szájába. Majd ő is letörölte és megkérdezte a már pityergő lánytól, hogy csíp-e jól a pálca? A lány bólintott. Majd folytatódott a pálcázás. Most lassabban ütött és közben beszélt hozzá. Az ütések ereje nem változott, a fehér bugyin keresztül is látszott a pirosló popsi, sötét hurkákkal keresztbe. A lány egyre hangosabban aúzót. Majd ismét jött egy gyors sorozat, ami maga volt a gyönyör! Először egy pár éles sikoly, majd egyre hangosabb visítás kísérte a záporozó ütéseket. Alig tudtam tartani a fájdalmában őrjöngő lány fejét. Mikor abbahagyta az anyja a fenyítést, a lányból hangos zokogás tört elő. Próbáltam vigasztalni, de patakokban folyt a könnye. Feltápászkodott, könnyeit nyelve megköszönte a fenyítést. Anyja átölelte és a kivert popsiját simogatta.

Zsuzsi nem tartozott a jó tanulók közzé, sőt, így egyre több tantárgyból szorult segítségemre, aminek boldogan tettem eleget, mert tetszett a kis buta, de helyes lány, meg hát ezek a közös tanulások sokszor végeztek páholással. Akkoriban, különösen a lányoknak kötelező volt az iskolaköpeny, és ha otthon tanultunk, akkor Zsuzsinak azt kellett felvennie, úgy hogy alá nem vehetett fel se nadrágot, se szoknyát. Így ha anyja úgy döntött, akkor a tanulás végén köpenyben kapott egy jó adag náspángolást. Legtöbbször a padra kellett ilyenkor hasalnia és köpenyes popsira kapott, de előfordult, hogy be kellett feszítenie és a kimeresztett popó lett kiverve. Nagyon élveztem ezeket a fenekeléseket, nálam csak az anyja imádta jobban, ahogy visítozik a lánya fájdalmában. Később tudtam meg, hogy bizonyos fokig ő is élvezte és a nagy látványos visítások és őrjöngések, csak az anyjának szóltak, aki gyönyörűségét lelte benne. Nyáron aztán lekerült a köpeny, így ismét felhajtott rövid szoknyában vagy ruhácskában, csattantak a bugyis popsin a pálcák. Nagy örömömre egyre nagyobb szerepet kapott a pad, amelyen, miután felhajtotta a lány a szoknyáját bele kellett kapaszkodnia az első lábaiba és az ö lábát meg mi leszíjaztuk, hogy ne tudjon kapálózni.

De az is emlékezetes maradt számomra, amikor nem az ő, hanem az én anyámtól kapott Zsuzsi, egy jó alapos fenekelést.
Azon a nyáron lett divat a forró nadrág, amit persze Zsuzsi is vett, és hozzám jött benne megmutatni magát. De pechére anyám is otthon volt, aki fakanállal verte ki a feszes popsiját a konyhaasztalon, mondván, hogy nem illik egy kamasz fiút ingerelni. Persze nem tudta, hogy pont ezzel ingerelt fel, mert persze elélveztem az alatt, amikor ő jó magaviseletre oktatta, a szép gömbölyű fenekű leányzót.
Középiskoláskorunkban aztán messze kerültünk egymástól, mert ő kollégiumba került. Hétvégén azért néha tanúja voltam egy-egy padon történő pálcázásnak. Amit már nadrágban vagy szoknyában kapott Zsuzsi, „el is mentem valahányszor” amikor ezeket végignéztem, mert csinos lány lett belőle, izgató fenékkel, amelynek kiverésére, mindig csodálatos mozdulatokkal helyezte fel a testét a házi deresre.

Első szexuális élményünket is egymástól kaptuk Az erdőbe mentünk ki, csókolódzás után először kézzel fenekeltem el, majd az aktus után levezetésként pálcával vertem ki pirosra, a csodás popóját.

Hepsi